Annak érdekében, hogy megkönnyítsük látogatóinknak a webáruház használatát, oldalunk cookie-kat használ. Weboldalunk böngészésével Ön beleegyezik, hogy számítógépén / mobil eszközén cookie-kat tároljunk. A cookie-khoz tartozó beállításokat a böngészőben lehet módosítani.

Kezdőlap » AJÁNDÉKKÁRTYA, ADOMÁNY » Támogatom Zsombor gyógyulását


        

Támogatom Zsombor gyógyulását

Ingyenes kiszállítás

Raktáron

 

Ennél a terméknél nem használható fel kedvezménykupon.
Adomány összege
Megszerezhető pontok: 100 pont
Ár (nettó) : 3 937 Ft
Ár (bruttó) (27 %):
5 000 Ft

Vásárolni kívánt mennyiség:
  db  

Ha szeretnéd támogatni Zsombor babát a gyógyulásához szükséges gyógyszer, a Zolgensma megvásárlásában, akkor a legördülő menüből válaszd ki azt az összeget, amivel ezt megtennéd, utána pedig tedd a kosárba, mint a többi terméket. Átutalással ill. bankkártyával tudod kifizetni, utánvétes fizetést csak abban az esetben válassz, ha más terméket is rendelsz, és a csomag átvételekor szeretnéd kifizetni az adományt a többi termékkel együtt.

A többit ránk bízhatod, az így befolyt összeget minden hónap végén elutaljuk a Szép jövőért Zsombornak Alapítvány részére.


Együtt sikerülhet ❤️


Zsombor története:

"Apa meg Anya korán megtudta, hogy nem leszek egyszerű eset, mert van egy nagy lyuk a szívemen, amit 16 hetes koromban már egyértelműen láttak. Akkor még azt hitték a doktor bácsik, hogy Fallot tetralógia, de Hál' Istennek "csak" egy nagyon rossz helyen lévő nagyméretű lyukról volt szó. Ezt a debreceni kardiológus doktor bácsi vette észre. Azt mondta, hogy egyetlen műtéttel megoldható és akkor egy kicsit megnyugodtak anyáék is. 

2019. 10. 22-én születtem meg. Nem akarták megvárni hogy kibújjak a szívemen lévő lyuk miatt, úgy gondolták inkább csak úgy kikapnak. Két napig lehettem együtt anyukámmal azután elvittek a PIC-re és egy fura dobozban tartottak, ami folyamatosan pittyegett. Anya mindennap jött engem etetni és szeretgetni, de ez mindkettőnket nagyon megviselte. 

10 nap múlva jöhettem végre haza és úgy tűnt nagyobb volt az ijedelem mint a betegségem, mert szépen tudtam enni és erős is voltam. 2,5 hónaposan kaptam egy új gyógyszert és akkor az étvágyam elromlott, legalábbis sokáig azt hitték a szüleim, hogy a gyógyszer miatt van, de igazából egyre kedvetlenebb lettem. Lassult a hízásom, majd 4 hónaposan teljesen megállt. A kardiológus néni sürgetésére előrébb hozták a szívműtétetemet, mert volt, hogy csak fecskendővel tudtak anyáék megetetni és ez nagyon fárasztó volt nekem is és nekik is. 

Március 10-én mentünk egy nagy kórházba, amit rövidenGOKI-nak hívnak és ott egyből elvittek megint egy dobozba és nem lehettem anyával és apával. megint pittyegett körülöttem minden én meg csak sírtam folyamatosan. 11-én elvittek egy másik furcsa helyre ahova Anya csak az ajtóig jöhetett velem, aztán elaludtam és újra egy másik helyen keltem fel, ahol tele voltam furcsa zsinórokkal és még több pittyegés vett körül. 3 nap után lehettem végre megint Anyával és akkor egy teljes napot végigpanaszkodtam neki. 

Itthon aztán mindenki nagyon boldog volt és együtt örültek velem , hogy végre itthon vagyok. Ismét szépen tudtam enni és elkezdtem hízni is, csak valamiért a mozgás nem akart sikerülni. Fáradt voltam és csak feküdtem. Apa meg Anya azt gondolta, hogy csak a műtét utáni fáradtságról van szó, de aztán elmentünk a neurológus nénihez, aki elmondta, hogy mire gondol velem kapcsolatban, de a műtétem előtt nem szerette volna ezt elmondani anyáéknak. Sajnos igaza lett. A diagnózis SMA a legrosszabb 1-es típus. Ezután nem értettem mi történik körülettem, mert mindenki folyton sírt, ha rám nézett, pedig sírni én szoktam nem ők. 

Azután Anya sokat telefonálgatott ahelyett, hogy velem játszott volna, és megbeszélte valakivel, hogy már megint kórházba menjünk. A Bethesda nevű kórházba mentünk, ahol amúgy mindenki nagyon kedves és mosolygós és sokat beszélnek hozzám. Akkor Anya is végre sokkal többet mosolygott. Bár újra szurkáltak, amit nagyon utálok, de legalább mindenki jó kedvű lett hirtelen körülöttem. Én pedig újra elkezdtem használni a kezeimet, meg a lábaimat. 

Lassan, de azért minden nappal erősödöm. Sokat tornázunk és játszunk Anyával. Apával mindig kitalálnak valamit, amivel bosszanthatnak. Vagy labdára tesznek, vagy hintára, vagy hasalok, amit nagyon nem szeretek. 

Most itt tartunk és Apa meg Anya abban reménykedik, hogy hozzájuthatunk egy másik gyógyszerhez, amit csak egyszer kell beadni, és utána jobban fogok fejlődni és erősödni, és többet nem fognak szurkálni. Nagyon kíváncsi leszek sikerül-e nekünk!"

ZTlkND